A minap beszélgettem egy anyukával, akinek a gyereke már 7. osztályos, és ő mondta, mennyire elege van már abból, hogy a lányának az iskolában milyen ostoba könyveket kell elolvasnia kötelező olvasmányok keretén belül.
Az ő lánya szeret olvasni, és egy 300 oldalas könyvet kiolvas egy délután alatt, de ennek ellenére is azt látja az anyuka, hogy borzasztó könyveket adnak fel neki. Annak ellenére, hogy a lányának semmi tanulási problémája sincs, ő fogalmazta meg ezeket a mondatokat: "Miért utáltatják meg a gyerekekkel az olvasást? Miért kell ilyen hülye könyveket olvastatni velük? A gyerekeknek valami izgalmas, vicces, könnyen érthető könyvet kellene olvasniuk."
Mivel az én gyerekem egyébként is nehezen olvas és nem jó a szövegértése, még a kötelező olvasmányt is én olvastam fel neki nyáron. Hát, mit ne mondjak, még nekem is nagyon oda kellett figyelnem sokszor, mit is olvasok. Amúgy tényleg voltak benne vicces részek, de ennek ellenére küzdelmes egy könyv volt.
Móra Ferenctől adták fel a Csilicsali Csalavári Csalavér című művét. Mint utólag kiderült, azért lett feladva nyárra, mivel most ősszel lesz iskolai verseny, amire a jó tanulók jelentkezhetnek. Ez a könyv és egy másik lesz a témája.
De azt a szenvedést, amit ez a könyv okozott Dominak! Eleinte ő olvasta, de annyira nehéz volt a szövege a sok régies szó miatt, és még a helyesírás is sokszor régiesen volt benne, hogy elolvasott egy oldalt, és nem tudta elmondani, miről szólt, így én olvastam tovább neki. Folyamatosan meg kellett állni elmagyarázni a szavakat, megértetni vele, miről szólt a történet. Hiszen egyébként is rossz a szövegértése, de egy ilyen könyv biztos nem segít abban, hogy sikerélménye legyen.
Borzasztó volt. Akkor azért bennem is felmerült, hogy ezt most miért kell?! Egy olyan gyerek, aki még a Geronimo Stillton könyveket is nagyon nehezen olvassa el a betűfelismerési és szövegértési problémák miatt, nyilván utálni fog egy régiesen megírt, még felnőttek számára is unalmas könyvet. Ez nem diszlexiás gyerekeknek való.
Akinek csak elmondtam a címét, döbbent arccal nézett rám, és megállapították, hogy az ő gyerekeik ezek szerint milyen szerencsések a Vukkal, Micimackóval, stb.-vel.
De teljesen megnyugodtam, amikor beszéltem Domi osztálytársainak szüleivel, és többen elmondták, az ő csemetéiknek is nagyon nehezen ment, hogy elolvassák ezt a könyvet.
Én azt szeretném, hogy a gyerekem majd magától elővegyen később egy könyvet. Néha hallok ilyen gyerekekről, de sajnos egyre ritkábban. Domi osztályából is a 30 gyerekből 7-ről tudok, akik rendszeresen olvasnak el könyveket és még szeretik is az olvasást. 30-ból 7! Azért ez nem túl jó átlag.
Ha Te is hasonló cipőben jársz a gyermekeddel, mint én, azt tudom javasolni, hogy ne erőltesd a gyereknek az olvasást nagyon, mert csak még jobban megutálja. Mi inkább olvasunk neki, így hátha egyszer őt is érdekelni fogja, amikor már a reflexei leépültek, a szövegértése és betűkeverése is javult. Hátha akkor nem csak a képeket fogja nézegetni a könyvekben. Addig pedig beérjük azzal, hogy az olvasókönyvből elolvassa minden nap a házi feladatot.
Majd hamarosan lesz egy bejegyzés arról, hogyan szerettethetjük meg gyermekünkkel az olvasást. Mik az alapok.
A reflexekről olvashatsz itt az oldalon még a Tanulás és reflexek oldalon.
Köszönöm, hogy velem töltötted ezt a sok értékes percedet!
Ha tetszik az oldal és hasznosnak találod a témákat, kérlek, ajánld ismerőseidnek és barátaidnak, hogy ők is kaphassanak segítséget az elinduláshoz!
Szép napot!
Fülöp Gabi
